KÖZLEMÉNY

óvodai beiratkozásáról, az óvodai jogviszony létesítéséről

2016-17. nevelési év

Értesítjük és tájékoztatjuk az óvodás korba lépő gyermekek szüleit, hogy a Váci Egyházmegye Ordináriusának fenntartásában működő óvodákba a beiratkozásra 2016. április 20.-a és május 20.-a között kerül sor.

Tudnivalók az óvodai beíratásról:

Az a gyermek, aki 2016. augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt.

A fenntartó – a szülő kérelmére és az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, az ötödik életév betöltéséig felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja

Az óvodai beiratkozáskor be kell mutatni:

* plébániai, lelkészi ajánlást,

* a gyermek nevére kiállított

   o személyi azonosítót,

   o a lakcímet igazoló hatósági igazolványt,

   o gyermek TAJ kártyáját,

   o oltási kiskönyvét,

   o a gyermek születési anyakönyvi kivonatát,

* a szülő

   o személyi azonosítóját,

   o lakcímet igazoló hatósági igazolványát.

Ovodáink a beiratkozásról saját honlapjukon, illetve a helyben szokásos módon hirdetményt tesznek közzé.

Az óvodai felvételről az óvoda legkésőbb a beiratkozás utolsó határnapját követő huszonegyedik munkanapig dönt.

Az óvoda vezetője az óvodai felvételi, átvételi kérelem elbírálásáról, a döntést megalapozó indokolással, a fellebbezésre vonatkozó tájékoztatással értesíti a szülőt.

Vác, 2016. március

Rafael Merry del Val bíboros: Az alázatosság litániája

 (A Szeretet Misszionáriusainak – Teréz Anya nővérei – napi imádsága)

A vágytól, hogy megbecsüljenek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy szeressenek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy népszerű legyek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy fölemeljenek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tiszteljenek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy dícsérjenek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy előnyben részesítsenek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tanácsomat kérjék, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy igazat adjanak nekem, – szabadíts meg Jézusom!
a vágytól, hogy elismerjenek, – szabadíts meg Jézusom!

A félelemtől, hogy megaláznak, – szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy lenéznek, vagy leráznak, – szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megvetnek, – szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy korholnak, – szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megütnek, – szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy megrágalmaznak, – szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy kigúnyolnak, – szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy mellőznek vagy elfelejtenek, – szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy igazságtalanság ér, – szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy meggyanúsítanak, – szabadíts meg Jézusom!

Hogy másokat nálam jobban szeretnek,
– add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam többre becsülnek,
– add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy a világ szemében más növekszik és én kisebbedem
– add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy az erényt másokban dícsérik és a jót bennem nem veszik észre,
– add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat magasztalnak, míg engem észre sem vesznek,
– add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam jobban előnyben részesítenek,
– add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy mások szentebbek, jobbak nálam, és én csak olyan szent leszek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem
– add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

  A nyár végi, Mátraverebély – Szentkúti intézményvezetői lelkigyakorlaton ismerhettük meg Pécsi Rita egyetemi tanárt, a „Bizalom Pedagógiájának nagykövetét”. Előadása sokunkra oly mély hatást gyakorolt, hogy evidenciaként fogalmazódott meg bennünk: „erre a látásmódra szükségünk van, ennek a találkozásnak folytatódnia – mélyülnie kell!”

  A folytatásra, az intézményvezetők részére szervezett továbbképzésünk keretében nyílott lehetőség. Pécsi Rita segítségével az érzelmi intelligencia fejlesztésének új lehetőségeivel ismerkedtünk az elmúlt hónapokban. Az előadások után kiscsoportokban dolgoztuk fel a hallottakat. Iskoláinkból és óvodáinkból közel ötvenen vesznek részt ebben a 40 órás “akkreditált”programban, amelyet a következő években minden pedagógussal  szeretnénk megismertetni.

Az elhangzott előadások témái:

- Társas intelligenciával vezetni

- Motiváció, kritika és értékelés

- Bizalom a vezetésben,Tekintély? Manapság? Irányítás, fegyelmezés és szabadság

- A Gondviselő Erő a vezetésben – “atyaként vezetni”

[Diavetítés]

12►

Az alábbi történettel kívánt nekünk Boldog Ünnepeket Pécsi Rita, képzésünk vezetője.

Misa, egy meleg szívű kisfiú

Az orosz Oktatàsùgyl Minisztérium 1994 – ben két misszionáriust bízott meg azzal. hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot, amellyel az iskolákban megtaníthatják a tanulóknak a bibliai alapelveket Arra is fölkérték őket, hogy a börtönökben a tűzoltóságon. a rendőrségen. valamint egy nagy árvaházban is tanítsanak Kesőbb ők mondtak el árvaházi élmenyüket. ”Közeledett a karácsonyeste. Árváink életükben először hallották a karácsonyi történetet. Elmeséltük nekik, hogy József és Mária elment Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Aztán hogyan született meg Jézus egy istállóban, és hogy fektették szülei egy jászolba. Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére csúszott, nehogy egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk. Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk három kis darab kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek. Kaptak egy kis sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk szerint vékony csíkokra téptek, és szalmaként a jászolba tették. Világosbarna filcből babformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből pedig négyszögű flanell darabokat, hogy a babáknak takarója is legyen. A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Minden rendben ment. Atán ahhoz az asztalhoz értem, amelyiknél a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert abban nem egy, hanem két baba feküdt. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hogy megkérdezzem a kisfiútól, vajon mit értett félre. A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt. Aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi – történet elmesélésébe. Eletében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos módon folytatta: “Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se papám, se otthonom nincs. Akkor ő azt mondta, hogy akár lakhatnék nála is. Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások. De annyira szerettem volna nála lakni! Gondolkodtam, nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy talán melegíthetnem őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: „Te, ha melegen tartalak, az olyan lenne, mint egy ajándék?” Jézus erre azt felelte: „Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam!” Akkor befeküdtem mellé a jászolba, és ő rám nézett, és azt mondta, hogy most már vele maradhatok – mindig.” Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét a könnyek, és megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát kezébe temette, és fejét az asztallapra hajtotta. Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyná el vagy bántaná őt. Valakit, aki mindig vele lesz.

 Én pedig megtanultam: „Nem az számít leginkább, hogy mink van az életben, hanem, hogy kicsodánk.”

December 2-án, pénteken délelőtt harsány gyerekzsivajjal telt meg a Galamb utcai Oktatóközpont. Az Egyházmegye Óvodáinak nagycsoportosai, mintegy 270-en érkeztek vendégségbe, hogy találkozzanak a Mikulással. A hidegre, szelesre fordult időben jól esett a pogácsa és a jókedvre derítő “piros varázstea”.

Mikor mindenki megérkezett, Tibor atya közös imádsággal vezette be az együttlétet, majd a Handabanda Együttes vidám müsora következett. Aztán a várakozás tetőfokán , a gyerekek hívó énekére bekopogtatva végre megérkezett a Mikulás. Köszöntötte a gyerekeket, együtt énekelt a legbátrabbakkal, és természetesen ajándékot is hozott mindenkinek. Bizony “belefáradt”, mire kézfogással, jószóval, vagy öleléssel együtt, mindenkinek átadta a kis csomagot. Talán sikerült megéreztetni ezen a délelőttön: “Mindannyian szeretve vagyunk!“

Mikulás aztán elbúcsúzott, a gyerekektől, akik a hazakészülődés közepette még bemutatták, a színpadon ének – és verstudásukat. Reméljük, hogy mindenki jól érezte magát!

[Diavetítés]

  Advent, roráte misék, csípős hajnalok.  Hetente eggyel több gyertya ég a koszorún. A külsőségek a fényről, a közeledő világosságról, a szeretetről vallanak. És a szívünk? Valóban akarunk növekedni? Kilépni a megszokott, megkopott jóból? Akarunk friss levegőt engedni életünkbe, a Szentlélek fuvallatát, örömét?

 Sík Sándor így imádkozik egyik versében: „Ne engedj megállni az ostoba van-nál, s nem vágyni többre kis mái magamnál?”

Ebben az adventben kérjük az Urat, ajándékozzon meg minket szent nyugtalansággal, segítsen, hogy mindennap egy kicsit többre vágyódjunk, egy mosollyal, egy kézfogással, egy parányi szeretet gesztussal többre! S ha ez a várakozás mindannyiunk szívét kitágítja, karácsonyra lesz hely a megszülető Kisded számára.