IMA HÉT

A Krisztushívők egységéért

2015. január 18–25.

Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!”  (Jn4,7)

“Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –, elhagyta Júdeát és visszatért Galileába, így keresztül kellett mennie Szamarián. Odaért Szamaria egyik városához, Szikárhoz, ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: “Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamariai asszony így válaszolt: “Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” (A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.) Jézus ezt felelte neki: “Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ô élő vizet adott volna neked.” “Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt? “ Jézus azt mondta neki feleletül: “Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony kérte: “Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni.” Jézus így válaszolt: “Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” “Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: “Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.” “Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” “Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony azt felelte rá: “Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.” Jézus erre kijelentette: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: “Mit akarsz tőle?” Vagy: “Miért beszélgetsz vele?” Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: “Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ô volna a Messiás?” Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá. Közben a tanítványok kérték: “Mester, egyél!” De ô azt felelte: “Van eledelem, csak nem tudtok róla.” A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: “Csak nem hozott neki valaki enni?” Jézus erre megmagyarázta: “Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat. Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ô munkájukba álltatok bele.” Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: “Mindent elsorolt, amit csak tettem.” Amikor a szamariaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az ô szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: “Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ô a világ Üdvözítője.”  (Jn4)

Ez a hét az élô víz forrásához vezeti azokat, akik az imahét nyolc estéjén templomainkban hallgatják vagy hirdetik Isten igéjét. Jézus találkozása és beszélgetése a szamariai asszonnyal, lélekben tanúsítja Isten népe számára, hogy az élet Isten ajándéka. Ezért kínálja ma is Jézus az élő vizet, hogy aki hallja az igét, abban tényleg az élő víz forrása fakadjon éltető erejével.

A bibliai történetben a hely és a találkozó személyek kiemelt helyet kaptak. A hely Jákob kútja, s akik találkoztak: a Názáreti Jézus és a szamariai asszony. A kút messze Keleten található a Garizim és Ebal hegyek közötti völgyben, kilométernyire Sikártól, a fővárostól, mely ma Aszkar néven található a térképen. A kút 32 méter mély. 2 méter az átmérője. Forrás táplálja. Fedett. A fedélen két merítő nyílás van. Innen vitték az ivóvizet a város lakói.

Mi a templomban fedezzük fel az élet forrását. Ott hullott fejünkre a keresztelő kútnál az élet vize. A hangzó ige hallatán Isten igéjét hallgatva felfrissült a szívünk és az értelmünk. A templomunk jut eszünkbe, mely Isten jelenlétének helye, ahol összegyülekeznek az emberek, aki szomjas, annak Jézus ad inni az élet vizének forrásából (Jel. 21,6).

Megjelenik előttünk az Éden folyója is, mely az élet folyama, és a négy égtájat élettel árasztotta el (1.Móz. 2,10) és amely az Isten és a Bárány forrásából eredt (Jel. 22,2). Nekünk ez az Éden a templom. Az Isten közellétének a helye. Itt ered a mindent éltető víz (Ez. 47,1) Azt olvassuk a próféta könyvében, hogy a templom küszöbe alól ered a forrás. Ott ered, ahol az érkező belép a templomba, hogy találkozzék Istennel. Ott ered, ahol az igehallgató, a szentségekkel élő, kilép a templomból, hogy az élő vízzel felfrissülten járjon az életúton.

Tudjuk, – mert tapasztaltuk – hogy ez több és egészen más, mint az, hogy „a víz nélkül nincs élet!” A templom az a „kút”, ahol valóban minden élet adója az Isten! Amikor Jézus kínálja az élő vizet, az isteni békét, az üdvösséget kínálja fel. Ezért ne felejtse senki, hogy a „forrás az Úr házából fakad” (Jóel 4,18).

A szomjazónak sose oltotta szomját a jó szó. A vigasztalás is csak üres korsó! A szomjazó Jézushoz fordul. Ott van az élő víz. Jézus a valódi élet forrása. Jézus enyhíteni tudja az élet utáni szomjat. Ezt sehol másutt nem lehet megtalálni! Az idei imahét hívás az élő víz forrásához, Jézushoz. Jó, ha mi is átadjuk hitünk örömét a világnak, ahogyan a szamariai asszony a Jézustól kapott vízzel ment a városba, s Sikem városát elárasztotta élő vízzel. Polgártársainak elmondta, hogy a Messiással találkozott a kútnál és azok hittek neki.

A keresztények mit visznek magukkal a templomból? Árad-e a Jézusban hívők életéből az élő víz – vagy csak a száj szól és a szív dobog? A tanúságtételben az egész ember benne van. Testestől – lelkestől. Érzelemvilágával és gondolatvilágával. Szavaival és cselekedeteivel. Nagy szüksége van magyar népünknek erre a jézusi élő vízre! A szomjat nem oltja sem az üdítő, sem az energiaital, sem az alkohol, csak a tiszta víz. Jézus meg tudja adni az életet, szeretettel hív bennünket erre az örök, isteni életre. Aki Jézustól kapott életet, ott marad a kútnál, mert ott a forrás, ott az élő víz! Ahol a forrás van, ott van az oázis. Ahol az oázis van, ott van az igazi élet! Ezzel ajánljuk a 2015-ös Ökumenikus Imahetet – áldáskívánással hívogatva mindenkit az élő víz forrásához, a kúthoz, Jézushoz – a templomba!