Szeptember 14-én, a kereszt dicsőségére, szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya szenvedésére figyeltünk, két összefonódó – egybekapcsolódó ünnepnapon. Jézus és Mária példáját szemlélve az egyház a „tanulás – engedelmesség – szenvedés” útját fedezi fel önmaga számára.
Ferenc pápa a Fájdalmas Szűzanya ünnepén tartott homíliájában így fogalmazott: a liturgia, miután elénk tárta a dicsőséges keresztet, most a szelíd és alázatos anyát láttatja velünk. „A Zsidókhoz írt levélben Pál három kemény szót hangsúlyoz: Jézus tanult, engedelmes volt, és szenvedett. Ez éppen az ellenkezője annak, ami Ádám ősatyánkkal történt, aki nem akarta megtanulni, amit az Úr parancsolt, nem akart szenvedni, és nem akart engedelmeskedni. Jézus, bár Isten, önmagát megsemmisítette, megalázta, szolgává tette: ez Jézus keresztjének a dicsősége.”
„Jézus azért jött el a világra, hogy megtanuljon ember lenni, és mint ember, együtt haladjon az emberekkel. Azért jött el a világra, hogy engedelmeskedjen, és engedelmeskedett. Ezt az engedelmességet a szenvedésből tanulta meg. Ádám egy ígérettel távozott el a Paradicsomból, ám ez az ígéret évszázadokon át ígéret maradt. Jézusnak ezzel az engedelmességével, ezzel az önmegsemmisítésével, önmaga megalázásával az ígéret reménnyé válik. Isten népe biztos reménnyel halad ma előre. Az Anya, »az új Éva« (ahogy Pál nevezi őt), részt vesz Fiával ezen az úton: tanul, szenved, engedelmeskedik – és Anyává lesz.”
„Az evangéliumi szakaszban Máriát a kereszt tövében látjuk. Jézus ezt mondja Jánosnak: »Íme, a te anyád!« Mária, a Lélekkel felkent anya a mi reménységünk is. Nem vagyunk árvák, vannak anyáink: Mária anyánk és az egyház is anyánk. Az egyház felkent anya, amikor Jézus és Mária útját követi: az engedelmesség és a szenvedés útját, amikor olyan a magatartása, hogy szüntelenül tanulni kívánja az Úr útját. Ez a két asszony – Mária és az egyház – előbbre viszi a reményt, aki maga Krisztus. Nekünk adják Krisztust, életre keltik bennünk Krisztust. Két asszony és két anya, és mellettük van a lelkünk – a lelkünk, ami (ahogy Boldog Stellai Izsák ciszterci apát mondta) nőies vonású, Máriára és az egyházra hasonlít. Mária nélkül nem lett volna Jézus Krisztus; az egyház nélkül nem juthatunk előbbre”
„Ma, amikor a kereszt mellett álló asszonyra tekintünk, aki megingathatatlanul követi Fiát a szenvedésben, hogy megtanulja az engedelmességet, lássuk meg benne az egyházat is: nézzünk Anyánkra. De nézzünk saját kis lelkünkre is, amely soha nem vész el, ha továbbra is nő marad e mellett a két rendkívüli asszony, Mária és az egyház mellett, akik elkísérik életünket. A Paradicsomból ősatyáink egy ígérettel távoztak, mi ma reménnyel haladhatunk előre: azzal a reménnyel, amit a kereszt mellett szilárdan álló anyánk, Mária és amit anyaszentegyházunk ad” – zárta homíliáját Ferenc pápa.
