Pünkösd ünnepe egy nagy ígéret beteljesedése, amit Jézus az Utolsó vacsora termében is megígért tanítványainak: el fogja küldeni az Atyától a másik vigasztalót. Ugyanis az első Ő volt az emberiség életében, a második pedig a Szentlélek Úristen. Egy ilyen szent „csere” történt, Jézus Krisztus megdicsőült emberségével visszatért az Atyához, s elküldte kettejük közös lelkét, a szeretetnek a lelkét, akit először húsvét vasárnapján az apostoloknak, később pedig a benne hívőknek osztott ki. Így azután az egész egyházat eltelítette a Szentlélek, és ez azóta is tart, hiszen a Szentlélek a megkeresztelt emberben is már lakást vesz, de még inkább a bérmálkozóban, aki számára a pünkösd személyessé válik. A nagy ünnepek között ez az utolsó, de valójában nem különálló ünnep, hiszen húsvét beteljesítője. Amíg karácsony a szeretetünket igényli, húsvét a hitünket, a pünkösd a belső átalakulásunkat, belső megtérésünket, mert ekkor nyitja meg értelmünket és szívünket a Szentlélek Úristen. Oda jön el, ahol várják és kérik Őt, ahol igent mondanak az Ő közeledésére. Ahogy Szűz Mária igent mondott, úgy kell nekünk is igent mondanunk, és ez az igent mondás egy egészen új világot teremt belénk, megtisztít bennünket az önzésünktől, képesek leszünk az áldozathozatalra.
A Szentlélek – ha befogadjuk – megtermi a maga gyümölcseit. Olvassuk el Szent Pál apostolnak a galatákhoz írott levelét, melyben leírja, hogy a türelem, az öröm, az önmegtagadás, az önfegyelem, s mindennek betetőzéseként a szeretet, a Szentléleknek a gyümölcse. Ez igazi ajándék, ami maradandó, és átível az üdvösségbe is.
A Szentlélek erőd ad ahhoz, hogy küldetésünkhöz, hivatásunkhoz hűségesek legyünk, mi több, azt örömmel végezzük, azaz: hivatásosan. Hiszen mindenben el tudunk fáradni, fásulni, közömbössé leszünk sok minden iránt, az élet számtalan csalódásai között, s ekkor a Szentlélek jön, megújít bennünket, hogy élethivatásunk, munkánk ne kínzó rabszolgasors legyen, hanem lássuk meg abban, még a legegyszerűbb munkának a végzésében is, az élet szépségét, örömét, értelmét, s ami szebbé tudja tenni a világot.
A Szentlélek az egyház éltető lelke. Az első pünkösd óta vezet, új életet ad. Adja a Szentlélek, hogy mindannyian megújuljunk általa, hogy legyen új pünkösd ez a mostani!
Csáki Tibor